négy - fekete csipke

Jaj! Köszönöm a megjegyzéseket, mindenki olyan imádni való. Ezért is írtam meg egy huzamba a részt (nyugalom nem kapkodtam el) a fél délutánomat Harryvel, Louisval, és Del-lel töltöttem (ha elolvassátok rájöttök). Megjegyzéseket várok ismét:) Jó olvasást.

Mondják, hogy könnyebb elmenekülni a problémák elől, könnyebb úgy tenni, mintha nem is léteznének. Nos, azoknak akik ezt mondják, nagyon is igazuk van. Valóban könnyebb úgy tenni, mintha nem is lenne probléma. Egyszerűbb csak elengedni a dolgokat a füled mellett és úgy tenni, mintha ezek nem is zavarnának. Három napja én is ezt teszem. Három napja úgy döntöttem, hogy inkább nem fogok foglalkozni a dolgokkal. Nem fogom a lelkemre venni a szavakat, amiket Harry vág a fejemhez. A tettei sem fognak érdekelni, úgy fogok élni, ahogyan én szeretnék. És mivel nem élhetek bezárva ebbe a lakásba, mint egy kismadár a kalitkába, azért megkértem Louist, hogy a mai napon jöjjön el velem ruhákat vásárolni. A hasam még nem nagyon látszik, de a csípőm már jóval szélesebb és a combom is kezd megemberesedni, így hát szükségem van néhány nagyobb méretű nadrágra. Meg egy két nagyobb melltartóra. Mondták, hogy a terhességtől megduzzadnak a mellek. No,de hogy az almák majdnem kipotyognak a kosárból, nos arra nem nagyon voltam felkészülve. Mivel jelenleg más barátom nincsen így hát muszáj voltam Louist elhívni. Először nem nagyon rajongott az ötletért, de amikor megemlítettem, hogy fehérnemű boltba is mennénk, akkor természetesen rögtön beleegyezett. Gondoltam. Az összes férfi titkon, imád fehérnemű üzletbe menni, de nő nélkül sajnos nem tehetik be a lábukat. És, mint megtudtam Louistól a barátnője nem nagyon rajong az ötletért, hogy együtt menjenek fehérneműt vásárolni. Nekem viszont nincs ellenemre, sőt biztos vagyok benne, hogy Louis nagy segítség lesz. Éppen a bordó harisnyámat igazítom meg, amit a világosbarna ruhám alá húztam – február első hetében, még nincs olyan jó idő Angliában – amikor csengetnek. Harry és én egyszerre kapjuk a fejünket az ajtó felé. Ő a kanapén ülve hátrafordítja a fejét és értetlenül pillant rám. Természetesen nem osztottam meg vele a programomat. Ő sem számol be az utóbbi napokban, hogy hova megy – és azt sem kivel jön haza. Igen elég sokszor ellenkező neműek társaságában -, akkor nekem mégis mi okom lenne arra hogy beavassam? Dinamikusan pattantam az ajtóhoz és mosolyogva nyitottam ki azt. Előttem állt Louis. Fehér különlegesen mintás pólójában (Nem tudom eldönteni, hogy ez ugyanaz-e ami három napja volt rajta, vagy egy másik? Mindenesetre nagyon hasonló.) világos színű farmerben és egy sötétkék tavaszikabátban. Boldogan mosolyog, majd egy barátságos öleléssel köszönt. Kitárom előtte az ajtót és ő pedig már be is lép a házba, ahol rögtön Harrybe botlik. Ő pedig vészjóslóan méri végig Louist, majd engem.
- Csá Tesó, te is jössz velünk? - kérdezi Louis mosolyogva miközben barátságosan megütögeti Hary vállát köszönés képen. Harry bal szemöldöke az égbe emelkedik és a felső ajka is megrándul egy pillanatra. Upsz. Rámpillant és a szemébe értetlenség csillan. Összehúzza a szemöldökét és megrázza a fejét.
- Attól függ hova mentek – mondja Harry egy röpke sóhaj közepette.
- Ruhákat venni Del-nek, azt mondta mostanában meghízott egy kicsit, úgyhogy veszünk a drágának nadrágot – karolja át a vállamat Louis – meg fehérneműt – teszi hozzá rögtön – És engem kért meg, hogy kísérjem el. Hülye lettem volna nemet mondani egy ilyen ajánlatra nem gondolod Tesó? - kérdezi mosolyogva Louis.
- De, hülye lettél volna. Én is imádok Fehérnemű boltba menni, úgyhogy vegyük a kabátot és induljunk – tárja szét a karját Harry. Ó a francba! Istenem csak azt ne. Mond drága Mindenható, mégis miért büntetsz engem? Szereted nézni, ahogyan szépen lassan az idegeim szétcincálódnak? Az utolsó dolog, amit szeretnék ebben az életben az az, hogy Harry Edward Styles válasszon nekem melltartót. Nos, ha az élet citromot ad, akkor csinálj belőle limonádét nem? Nézzem a jó oldalát ugye? Lássam a pozitív dolgokat. Nos ha ennek van pozitív oldala, akkor én megeszem a bordó harisnyámat!

- Del azt is fel kel próbálnod, mert a világos bőrödhöz jól mennek az ilyen színek – nyom a kezembe Louis egy sötét zöld nadrágot. A kezemet roskadásig pakolta különböző színű és fazonú nadrágokkal. Van itt mindenféle, buggyos, feszes, csíkos, kockás, foltos, virágos, egyszínű.
- Louis kétlem, hogy Del szeretne ilyen nadrágokat – vesz ki egyet a puffon elhelyezett rakásból, ami mellé a földre ledobom az eddig a kezemben lévő kupacot. Amikor megpillantom Harry kezében lévő darabot, akkor rögtön ki tör belőlem a nevetés. A nadrág feszes, teljesen testhez simuló és különböző mesefigurák tarkítják. Nos aranyos, de valóban nem az én stílsom. Még mindig nevetve dőlök le az egyik bézsszínű fotelba, amikor Harry elég érdekes fejet vágva furcsábbnál-furcsább nadrágokat hajigál ki a mellette lévő kupacból. A fejek amiket vág, nos azok elég viccesek. Nem is gondoltam volna, hogy Harry tud szórakoztató is lenni. Lehet vannak még oldalai, amiket nem ismerek. Mondjuk nem is igazán vagyok rá kíváncsi! Tartsa csak meg a humorát és minden más tulajdonságát magának. Én nem akarok belőle semmit. Semmit.
Miközben Louis sürög-forog és különböző ruhákat pakol oda a puffhoz, Harry elfele pakolja azokat, amik szerinte borzalmasak, förtelmesek, vállalhatatlanok, vagy esetleg nem az én stílusomhoz illőek. Én mindeközben nyugodtan ülök a kis bézs fotelben. Eléggé érdekes látványt nyújtanak ezek a srácok. Miközben ők egyre csak pakolnak én az órámra pillantok. Huh, már jól elszaladt az idő. Az én fotelem melleti "kupacra" pillantok. Ez nem igazán nevezhető kupacnak, hiszen csak öt nadrágot tartalmaz. Ezek voltak azok a ruhadarabok, amik mindhármunk igényeinek megfeleltek. Rá pillantok még egyszer a nadrágokra, majd kiáltok a fiúknak : - Jól van srácok, mindent pakoljatok vissza. Irány a fehérnemű üzlet!
Természetesen mind a ketten sürgősen elkezdtek rohangálni vállfákkal, hogy minél előbb ismét mindent a helyére tegyenek. Ezek a férfiak.. olyan irányíthatóak.
Louis a kezében fogja a táskát, ami a nadrágokat tartalmazza, amikor belépünk a világos rózsaszín üzletbe, ami a férfiaknak maga a mennyország. Mind a kettejüknek rögtön széles mosoly keretezi arcukat én pedig csak sóhajtva lépek előre otthagyva őket a bámészkodásuk közepette. Én rögtön az egyszerűbb darabok felé veszem az irányt és mindenképpen kényelmesebb puhább anyagú melltartókat keresek, miközben a fiúk a csipkés és masnis osztályon kötnek ki. Nevetnem kell, amikor egymás között tárgyalják meg, hogy melyik szett a dögösebb. Amíg ők tanakodnak én már ki is választok három egyszerű és remélhetőleg kényelmes darabot, amivel azonnal el is vonulok a próbafülkékhez. Magamra húzom a fülke ajtaját és már le is kapom magamról, a könnyű ruhát. A melltartómat egy pillanat alatt kapcsolom ki és a feketét fel is próbálom. Megnézem magam jobbról- balról. Nos, nem a legdögösebb amit valaha viseltem, de legalább kényelmes és nem esnek ki belőle a melleim. Így járok a másik kettő darabbal is. Nem egészen bűvölnek el, de azért tűrhetőek. Éppen, amikor a saját melltartómat veszem vissza akkor hallom meg Louis hangját a fülkémen kívül.
- Del tudom, hogy a kényelemre törekedsz, de Harry és én is választottunk neked egy-egy darabot. Próbáld fel a kedvünkért! - kérlel Louis – Nem kell megmutatnod, csak vedd fel őket és mond meg, hogy milyenek.
Tudtam, hogy ez lesz a vége ha mind a ketten jönnek. Egy sóhaj keretében nyújtom ki a kezemet a próbafülkéből és, amikor érzem hogy a ruhadarabokat belehelyezték, akkor visszahúzom azt. Mosolygok. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy melyik melltartót melyik fiú választotta, hiszen az egyiken egy hatalmas Donald kacsa fej van ami kinyújtja a nyelvét, ez természetesen csak Louistól származhat. Míg a másik hófehér viszont a szegélyén fekete csipke van. Nagyon árulkodik magáról a melltartó, hiszen pont olyan, mint a választója.Tökéletesen tisztának tűnik, de van valami ami elrontja benne azt a tökéletességet. Egy csöppnyi sötétség. A fekete csipke. Muszáj benedvesítenem az ajkaimat a nyelvemmel, mert teljesen kiszáradtak. Elképesztő, hogy már maga a srác gondolata is ilyen hatással van rám. Jesszus! Egyszerűen jól falhoz kéne engem vágni, hogy észhez térjek.
- Na? - Louis hangja ébreszt fel a merengésből és rögtön le is kapom magamról a melltartót, majd pillanatok alatt bújok bele a Donaldosba, vagyis csak bújnék, ha beleférnék. Szokásomhoz híven a legkülsőbe kapcsoltam, de a Donaldos melltartó még így sem akar felférni rám.
- A Donaldos kicsi sárcok!
- Én megmondtam, hogy nem olyan kicsik a mellei.
- A francba gondolhattam volna, hogy tudod, hiszen a kuzinod, láttad már fürdőruhában tutira, te szemét! Úgy könnyebb találgatni.
- Igen már sokat láttam fürdőruhában – Harry szavaira tetőtől-talpig elpirulok. Igen persze, fürdőruhában. Gyorsan kapom le magamról a Donaldos fürdőruhát és a figyelmem ismét a fehér fekete csipkés kombinációra esik. Ahogy megfogom, hogy belebújjak még a hideg is kiráz. És amikor pontosan illeszkedik rám, akkor a szívem egy nagyot dobban. Ő tudta. Tudta, hogy nagyobb melltartó kell nekem. Tudta, hogy azért kell elmenni vásárolni, mert elkezdett változni a testem. Ebbe a gondolatba pedig beleremeg a lelkem. Érdekli őt, mégis érdekli őt annyira, hogy tudja. Ettől pedig szárnyalnom kell. Olyan érzésem van, hogy most legszívesebben kirepülnék a fülkéből és szárnyalnék.
Biztos csak a hormonok teszik!
- A fehér passzol – kiáltom ki. Megpróbálom minél hamarabb levenni magamról azt a melltartót, hátha annak hatására az érzéstől is megszabadulok, ami a bensőmet szorongatja. De mindhiába. Nem változik semmi.
Ez pedig zavar. Nagyon zavar. Mert tudom, hogy nem lesz ennek jó vége.

- Jó utat haza Louis és még egyszer köszönöm, hogy elkísértél – ölelem meg  utoljára Louist, amikor Hary lakásához érünk. Ő egy hatalmas puszit nyom a fejem búbjára, majd int Harrynek és már be is pattan az autójába. Ott hagy minket. Engem és Harryt, ebben a frusztráló csöndben, ami olyan erősséggel nehezedik ránk, hogy félek talán összeroppant. Harry minden szó nélkül a táskákkal a kezében elsétál, mellőlem. Én pedig követem. Mi más tehetnék? Szinte kocognom kell, hogy utolérjem. A liftet éppen elérem. Nehezen csúszok be az ajtó záródása előtt. Micsoda Úriember! Barna szövetkabátomat összehúzom magam előtt, miközben azt figyelem, hogy a lift száguld felfele. Elképesztő gyorsasággal hagyja el az egyes emeleteket míg végül el nem éri azt, ahol Harry tetőtéri lakása van. Amikor a lift ajtó kinyílik, mind a ketten gyorsan pattanunk ki onnan és sietős léptekkel szeljük végig a hosszú folyosót. Én apró lábaimmal, alig tudom követni az Ő hosszú és ügyes lépteit. Szinte szökkenek, hogy utol érjem. Amikor az ajtóhoz ér gyorsan kell lefékeznem, hogy nehogy a hátának ütközzek. A zárral nem bajlódik sokáig hiszen pár pillanattal később már a lakás előszobájában vagyunk. Ő ledobja a táskákat a földre miközben lehajol, hogy levegye a cipőit. Így én nem férek oda, hogy leüljek a kis puffra. Ott állok vigyázzban mögötte amíg le nem veszi a cipőjét. Akkor hátrafordul rám pillant, majd le a csizmámra ami még mindig rajtam van, természetesen.
Legnagyobb csodálkozásomra letérdel és kezébe veszi a bal bokámat. A szívem felgyorsul, amikor a talpam elemelkedik a földről és ő a sarkamnál megtámasztva egy könnyed mozdulattal lesegíti a bal csizmámat. A szívem talán még egy ütemet is kihagy, amikor finoman helyezi vissza a földre a talpamat, majd a másikat veszi a kezébe. Olyan lassan és gyengéden emeli le a bokámról a cipőt. Mintha én csak egy porcelánbaba lennék, amire úgy kell vigyázni, mint valami kincsre. Ettől az érzéstől pedig az apró kis pillangók - amikről eddig azt hittem, hogy még csak bebábozódva sincsenek – megjelennek a hasamban. A pulzusom felszökik az egekbe és azt se tudom fiú vagyok vagy lány. Amikor Harry ismét fölém magasodik, akkor én a fejemet felfele biccentve fordulok a csodálatos arca felé. Világos zöld szemei most így a sötét előszobában, sokkal szebben csillognak, mint valaha. A göndör hajának néhány tincse az arcába kúszik én pedig nem tudom megakadályozni, mert lehetetlen. Apró ujjaimmal elsimítom őket a homlokából a feje tetejére. De, amint befejezem a mozdulatot, úgy érzem magam, mint aki bűnt követ el, ezért a kezemet vissza is helyezem gyorsan szorosan a testem mellé. Harry viszont nem szól egy szót sem, csak egyenesen néz a szemembe. Azokkal a csodálatosan világos zöld szemeivel. Úgy érzem, hogy a szemeivel simogat, becézget, mosolyog. Olyan, mintha a szemei és a teste valami egészen más dologról árulkodnának. A szeme azt mondja, hogy csókoljam meg, hogy legyek az övé, hogy tegyek amit csak akarok. Miközben a teste minden más izma, pontja azt üzemi, hogy meg ne próbáljam. Még csak ne is gondoljak arra a lehetőségre. Én pedig.. én, nem tudom hogy kire hallgassak. Rendíthetetlenül nézek a szemeibe és ezt semmi más ne szakíthatja meg csak az az egy másodperc, amikor pislogok. A torkom ismét kiszárad és egy hatalmasat nyelek.
Egy másodperccel később pedig megérzem meleg puha ujjait, amik lágyan és óvatosan csúsznak be az én apró ujjaim közé. Könnyedén kulcsolja rá ujjait az enyémre. A tenyerem pontosan illik az övébe, ettől pedig a bensőm megremeg. Az ajkaim óvatosan elnyílnak egymástól, amikor érzem, hogy a másik tenyere az arcomra simul. A szemeimet lehunyom és élvezem ezt a boldog pillanatot, hiszen nem tudhatom mikor ér véget.
Ismét az a finom mentolos illat. Ez az utolsó gondolatom azelőtt, mielőtt ajkai tompán találkoznak az enyémekkel. Lassú és finom táncba hívva ezzel engem. Kezeimmel a pólóját markolom és úgy húzom közelebb magamhoz. Az én puha felsőtestem erősen nyomódik az ő felsőtestéhez, miközben lassan hátrálunk a nappali felé. Olyan erővel harapok rá az alsó ajkára, hogy szinte biztos vagyok benne véraláfutásos lesz. Viszont ő csak egy másodperc erejéig foglalkozik a fájdalommal, mert az ajkai újra lassan és puhán nyomódnak az enyémekre. A kezei becsúsznak a térdhajlatomba és az alkarját oda becsúsztatva emel fel magához. Két kézzel kapaszkodok a vállába, miközben neki az egyik keze a hátamon a másik pedig a térdhajlatomba. Lassú és mámorító csókunkat folytatjuk miközben ő szépen lassan a háló felé veszi az irányt. Ettől pedig egy óvatos mosoly kúszik az arcomra. Szóval én nem a kanapén? Ennek örülök Harry. Erősen markolom a vállát amikor a háló ajtaját berúgva vezet be oda, majd óvatosan helyez le az ágyra. Úgy érzem magam, mint egy hercegnő. Egy hercegnő, akit imádnak, Akinek mindent meg akarnak adni. Én vagyok a Hercegnő, Harry pedig a Hercegem!
Mindenhol érzem azt a mentolos illatot. Beborítja a testem minden pontján. Úgy érzem, hogy az egész világ ebbe az illatba burkolózott. Legalábbis az én világom biztosan. Feljebb húzom magamon a takarót, mert olyan meztelennek érzem magam. Harry pedig kuncog a fejem alatt. Ez egyáltalán nem vicces. Ezen nem kéne nevetnie. A fejemet felfordítom így pedig láthatom, ahogy ragyogó mosollyal néz le rám. Visszamosolygok rá, majd a fejemet visszahajtom a mellkasára. A szemem az összekulcsolt ujjainkra vezetem. Az én apró kis kezem az ő hatalmas tenyerében. Különös, ugyanakkor megnyugtató látvány. A szívem pedig egy hatalmasat dobban. Az elmúlt pár órában úgy éreztem magam, mint egy Hercegnő, mert Harry úgy bánt velem. Amikor abba hagyja a hátam cirógatását, akkor már tudom, hogy elaludt. Viszont én még nem tudok.
Mert a pillangók még mindig nyüzsögnek a hasamban. A testem még mindig lángol. A szívem szapora ritmust ver, a levegőt nem tudom normális ütemben venni és a szám is ki van száradva.
Én.. nem tudok nyugodtan aludni mellette, mert félek hogyha felkelek ennek vége lesz. Én nem akarom, hogy ennek vége legyen. Nem akarom, hogy a bunkó Harry visszatérjen. Azt akarom, hogy ez a Csodálatos Harry maradjon itt velem, örökre. Az akitől pillangók vannak a hasamban, akitől gyorsan dobog a szívem, az akivel jól érzem magam.
Nem akarom a bunkó Harryt.
Én azt a Harryt akarom aki most itt alszik velem, a fejem alatt. Akit kedvelek. Nagyon kedvelek.

Ezt a rövid üzenetet muszáj volt a végére írnom, hogy ne lőjek le poént. Még nem döntöttem el, hogy mennyire fogom részletezni a további intimebb részeket. Mégpedig azért, mert én olyan dologról tudok igazán hitelesen és átadhatóan írni, amit ismerek és átéltem már. Nos, a koromnál fogva még intim kapcsolatot nem létesítettem hímnemű (sem nőnemű!! :D) egyedekkel, szóval nem tudom, hogy mennyire lenne átadható és az olvasó szempontjából beleélhető a történet azon része. Viszont, szeretném ha most megírnátok megjegyzésbe, hogy szeretnétek vagy sem, mert ha igen, akkor természetesen megpróbálkozok, majd vele. Lehet még jó sül ki belőle:)