Vártál már rám édesem?
Itt voltam én végig, csak elbújtam az árnyékodban! Itt voltam, csak lapultam a sötétség mélyén arra várva, hogy mikor engedsz engem végre szabadon, hogy élhessem pokolian király életem. Vártam, hogy végre a felszínre kapaszkodhassak és megmutathassam, hogy bizony én is itt vagyok, és sokkal szórakoztatóbb, sokkal jobb vagyok, mint te. Hogy sokkal különlegesebb, érdekesebb, vagányabb vagyok.
Merek élni.
Olyan dolgokat teszek, amikre te sohasem lettél volna képes. Olyan dolgokat érek el, amire a te drága régi éned sohasem lett volna képes, mert nem volt meg benne az ami ehhez szükséges. Nem volt meg benne az a kevés rossz, ami az embert igazán érdekessé teszi, amitől más lesz, mint többi, amitől csíntalan lesz, érdekes.
Most viszont feltörtem.
Végre sikerült.
Hagytál nekem egy kis helyet.
Engedted, hogy eluralkodjak rajtad és átvehessem az irányítást. Hagytad, hogy megváltoztassalak, hogy más emberré tegyelek. Ezért a kis cuki barátaid biztos legszívesebben megölnének engem.
De sajnos nem tehetik, mert akkor azzal téged is elpusztítanának.
Mivel te és én egyek vagyunk, össze tartozunk, egy testbe zártak minket, és kényszerítenek arra, hogy nyugodtan megéljünk egymás mellett. Ez nekünk pedig sohasem sikerült, mert te elnyomtál engem. Rendre utasítottal, bezártál egy ketrecbe és éheztettél, hogy még sokáig ott maradjak, elgyengüljek és nem tudjak kitörni. Mindig, csak egy-egy falat kenyeret kaptam, hogy ne tűnjek el végleg, mert akkor velem együtt te is a föld alá süllyedsz!
Most viszont változott a helyzet!
Mostantól enyém az irányítás. te pedig azt teszed,a mit én akarok.
A cuki rózsaszín cuccaidról lemondhatsz. NEM VAGY TE MÁR KISLÁNY!
Nő fel végre, és nézz szembe a félelmeiddel.
Tedd, azt ami jólesik.
Beszélj csúnyán.
Nevess sokat.
Röhögd ki az idiótákat.
Üsd meg a köcsögöket.
Gúnyold ki a parasztokat.
Köpd arcon a rosszakarókat.
És emelkedj mindegyikük fölé.
Majd a csúcsról, még utoljára ints be neki. Mert te megcsináltad. Te elérted. Te megváltoztál és még jobb ember lettél, mint eddig voltál. Merészebb lettél, bátrabb, erre volt szükséged. Arra, hogy én átvegyem az irányítást. Inkább köszönd meg nekem, ne sírj ott a ketrec mélyén a kenyérdarabbal a szádban. Örülj velem együtt. Jobb emberek lettünk, különlegesebbek, jobbak, mint eddig. Mások.
Ez kellett nekünk, erre volt szükségünk.
A változásra!
