három - lassú halál

Ismét köszönöm a megjegyzéseket, de nagyon, komolyan. Örülök neki, hogy tetszik. Most már majd szépen lassan igen valóban lassan be fog indulni a történet. Megjegyzéseket és pipákat szeretettel várom, most már névtelenül is lehet írni megjegyzést. Jó olvasást.

Istenem milyen jó is arra ébredni, hogy valaki az egész testedet körbeöleli, tartja, szorítja, simogatja, vigyázz rá. A világ legjobb érzése, amikor valaki olyan mellett ébredhetsz, akit szeretsz, aki a világot jelenti neked és, amikor kinyitod a szemed az ő arcát pillantod meg először.
Nos én nem így ébredtem, hiszen az én testemet nem ölelték körbe, nem tartották, szorították, simogatták és nem vigyáztak rá. Nem ébredtem a mellett, akit szeretek, aki a világot jelenti nekem. Viszont az őt pillantottam meg először , amikor kinyitottam a szemem.
Harryt.
Az ő arcát. A szív alakú ajkaival, a hatalmas szempilláival, a gyönyörű porcelánszerű hófehér bőrével. Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok vele kapcsolatban az az, hogy ő a legvonzóbb teremtés, akit valaha láttam életemben. Legszívesebben a teste minden apró pocikáján végig vezetném az ujjaimat, hogy biztos legyek benne teljesen igazi. Most ebben a reggeli fényben még jobban kivehető a haja és az arca közti kontraszt. A sötét és a világos tökéletes összhangja. Az az egyszerű természetesség, ami miatt olyan ellenállhatatlan és kínzóan gyönyörű. Amikor szempillái megrebegnek, akkor én gyorsan lehunyom a szemem. Még az kéne, hogy megtudja, hogy már vagy egy órája őt nézem miközben alszik. Azt gondolná, hogy egy ostoba kis zaklató vagyok, de egyszerűen akkor a legjobb vele lenni, amikor alszik. Akkor biztosan nem fog sértő megjegyzéseket tenni rám. Akkor elmerenghetek azon, hogy milyen lenne, ha egy normális srác lenne, normális méretű egoval és átlagos önértékeléssel. Akkor tökéletes lenne. Maga a tökély. Nos.. senki sem tökéletes.
- Jó reggelt – dörmögi az én szemeim pedig kipattannak. Így hát láthatom, hogy nagyot nyújtózva fekszik a hátára – Jobb lett volna, ha lehúzom a függönyt éjszaka, mert most megvakulok. Amúgy éjszaka felébredtem arra, hogy a hajad a számban volt. Barackos sampont használsz? Az íze olyan volt. Jó az illata ne cseréld le. Na megyek, mert egy rádióműsorban szerepelek kilenckor – és ezzel kipattan az ágyból.
Mi? Ki ez a srác és mit tett az arrogáns és idegesítő Harryvel? Remélem bezárta az alagsorba és soha többet nem engedi ki onnan. Amikor kisétált a hálóból én az ágy közepére tornásztam magam – hosszú utat kellett megtennem a hatalmas ágyon. A kezeimet széttártam és egy hatalmasat nyújtóztam az ágy közepén. Nem is indulhatott volna jobban ez a nap. Kialudtam magam. Harryt elrabolták az UFO-k és kicserélték nekem egy sokkal kedvesebb droidra. Ennel már jobb nem is lehetne. Harry visszatér két mufinnal – amit az egyik tenyerén hordoz, pedig hatalmas muffinok – a harmadikat pedig a bal kezében fogva majszolja. Mielőtt bemenne a gardróbba az ő oldala felőli éjjeliszekrényre teszi a másik két muffint. Én pedig csodálkozva nézek rá. Ott áll, félmeztelen mivoltában most már csak egy mufinnal a kezében és a zöld szemei még álmosan csillognak. Jaj, nem tudom mit akartam kérdezni. Baszsus!
- Van egy pékség, akik minden reggel szállítanak nekem a friss pékáruból – magyarázza a muffinokra mutatva – Te pedig kettő helyet eszel – ismétli az én tegnap esti mondatomat de úgy, hogy közben már hatát is fordít nekem. Besétál a gardróbjába és magára csukja a ajtaját. Komolyan mondom ez a nap egyre meglepőbb lesz. A fejemet ingatva nyúlok a muffin felé. Kezembe viszem. Megvizsgálom egy kicsit. Jobról, majd balról. Remélem nem mérgezte meg! Majd beleharapok. Hm. Banános-csokis. A világ legjobb kombinációja. Diadal ittasan huppanok vissza a párnába. Amikor a fejemet körbe keretezi a fehér ágynemű, akkor ismét érzem azt a már lassacskán jól megszokott mentolos illatot. Rögtön ellazulok tőle. Annyira nem e-világi. Valami egészen különleges. Valami olyan, aminek nem kéne ennyire tökéletesen nekem kitalálva lennie. Megrémiszt a gondolat, hogy ennyire kedvelem ennek a pasinak minden egyes porcikáját a személyiségén kívül. Rémisztő. Elképesztően. Amikor mind a két muffint elmajszoltam, akkor átfordulok, hogy a hátam a gardrób felé nézzen és a szemeimet lecsukva próbálok pihenni még egy kicsit. Valóban pihenésnek szánom először, de utána egyre jobban érzem, ahogyan a gravitáció húz lefelé, ismét. Testem minden apró négyzetmillimétere azt kívánja, hogy én most itt szépen és édesen aludjak egy jót. Mi mást kéne tennem? Nincs nekem most más dolgom, csak a pihenés. Szóval hallgatok a testem kívánságára és hagyom, hogy az álom mélyen magába temessen.
Ismét csodálatos virágokról álmodok. Éppen egy hatalmas réten sétálok, amikor egy apró iszonyatosan hosszú, csigásan göndör hajú pici lány szalad felém a hatalmas fűben. Nagyon messze van tőlem, de látom hosszú lobogó haját és hatalmas fehér ruháját ami csak úgy lobog a menetszélben. Eszeveszettül rohan felém, olyan gyorsan, hogy semmi sem tudja őt megállítani. Viszont félúton, valaki felkapja. Egy magas alak, én pedig egy pillanatra megijedek, hogy az az ember bántani akarja, de utána meglátom hatalmas mosolyát, ahogyan a kislányt pörgeti a levegőben. A csöppség még a karjait is széttárja, mintha repülne. Nekem ettől rögtön kuncognom kell. És abban a pillanatban mindketten felém kapják a tekintetüket. Harry és a kislány gyönyörűek és iszonyatosan hasonlítanak. Mindkettejüknek csodálatos porcelán bőrük van, kerek arcuk és világos zöld szemük. Viszont a kislánynak szeplők vannak az orrán, az apró pisze orrán pont, mint nekem. És abban a pillanatban tudom, hogy ő a mi kislányunk. A mi édes angyali kislányunk. Göndör barna hajjal, zöld szemekkel, porcelán bőrrel, és finom apró szeplőkkel az orrán és a pofiján mindenhol. Gyönyörű. A világ leggyönyörűbb gyermeke.
Hirtelen pattannak fel a szemeim. A gyönyörű álmomból a hasam korgása ébresztet. Hát persze drágaságom, hiszen neked két hatalmas csokis-banános muffin nem elég ugye? Szememet forgatom a még meg sem született gyermekemre, miközben meztelen lábammal csattogok le a lépcsőn. A ház kihalt. Túlságosan is csendes. Hiányolom Harryt. De persze azt a kedves Harryt, aki muffint hozott nekem reggel. Nem a pocsék Harryt. Juj! A konyhába menet gyorsan bekapcsolom a TV-t, hiszen olyan egyedül érzem magam így, ilyen síri csendben. Miközben kiveszem a fagyasztóból a mirelit csirkefalatkákat – nos, nem vagyok egy nagy szakács – az álmomon gondolkozom. Annyira gyönyörű volt az a kislány. Ha nekünk kislányunk lesz és ő is, olyan gyönyörű lesz és vidám, akkor én leszek a világ legboldogabb anyukája. Mondjuk egy fiú sem lenne rossz – csak ne legyen, olyan mint Harry. Lehetne vele autókázni és focimeccsekre cipelni. Én szívesen lennék focista anyuka. Milyen jól mutatnék a lelátókon. Felkuncogok a saját gondolataimra, miközben az órára pillantok. Fél egy. Azt a mindenit. Nos ez szép kis szundi lett. Mostanában nagyon sokat alszok. Biztosan a baba miatt. Harry nem azt mondta, hogy délelőtti műsorba megy? Még most sincs itthon. Oké, hiszen megmondta, hogy ne keressem ha nem találom itthon. Mondta, hogy sokat jár el otthonról. Azt hiszem találnom kell valami hobbit, mert én ezt nem fogom bírni egyedül. Pont, amikor a mirelit falatkámat és a mikróban felmelegített zöldségeket egy tálcára teszem, akkor nyílik a bejárati ajtó. Harry már megint nem egyedül érkezett. Nevetést hallok. Viszont abban biztos vagyok, hogy nem jöttek mind az öten, mert akkor ennél még sokkal hangosabbak lennének. A bárpultra teszem a tálcámat és felülök az egyik székre. Amikor bekapom az első falat csirkét, akkor ér be a nappaliba Harry és Louis. Mindketten istenien néznek ki. Harryn szürke póló és teljesen kigombolt kék kockás ing van, míg Louisn fehér póló különböző különlegesnél, különlegesebb mintákkal és mindkettejükön fekete farmer. Dögösek.
- Del, még alszol? - kiállt fel nekem Harry.
- Nem, itt vagyok – válaszolok teli szájjal. A fiúk felém kapják a fejüket. Harry csak bólint – Na? Hova lett az én kedves lovagom? - Louis viszont mosolyogva jön oda hozzám, megdicséri a pizsimet, ki vesz egy falat csirkét a tányéromról, egy zeller kíséretében, majd felpattan mellém a másik székre. Ebben a pillanatban inkább nevezném őt az én lovagomnak, mint Harryt. Szépen lassan kezdem eltakarítani az ételemet - amit nagy munka árán készítettem - a tányéromról, amikor Louis egy hatalmasat csap a combomra én pedig felsikítok a fájdalomtól
- Del hivatalosan bejelentem, hogy meg vagy hívva a Születésnapi Bulira – jelenti ki Louis. Én egy pillanatig még a sajgó felületemre koncentrálok, viszont amikor felfogom az információt, amit közölt velem, akkor rögtön felpillantok.
- Jaj Louis ma van a szülinapod? - kérdezem mosolyogva miközben gyorsan kézzel megtörlöm a számat, hátha kéne neki adnom egy hatalmas puszit szülinapja alkalmából. Hiszen az mindenkinek jár! Nos Harrynek nem biztos.
- Nekem nem, de valakinek, valahol a világban biztos – bólint halál komolyan. Én pedig elképedve pillantok Harryre aki idő közben velünk szemben támasztja a bárpult másik oldalát. Szélest mosolyt villant Louisra, majd rám néz.
- Csak kell valami ürügy arra, hogy összejöjjünk és egy piálós estet tartsunk. Louis pedig minden egyes estét "Szülinapi Bulinak" nevezi, hiszen iszunk, valaki tiszteletére, mivel ma van a szülinapja.
- Van torta meg lufi és minden ami csak egy Szülinapi Bulira kell – Louis.
- Eleanor szerint meg kell adni a módját – ingatja Harry a fejét.
- Igaza van, ha valamit csinálunk, akkor már csináljuk jól! - mosolygok – Számíthatsz rám Louis – szorítom meg a kezét – Na viszont most megyek, mert tényleg le kéne már vennem ezt a pizsamát – mutatok magamra. Felpattanok és már a lépcsőn járok, amikor vissza forudlok – Ja és Louis szívesen megismerném ezt az Eleanort! - kiáltok oda.
- Nyugi ő sem hagyná ki, hogy megismerje Harry eltitkolt kizunját – kiáltja vissza. Én pedig mosolygok felé, majd újra a lépcsőnek szentelem a figyelmemet.

Úgy vélem, hogy egy fekete alapon fehér apró, rajzolt virágokkal tarkított, hosszított pulcsi és egy világos farmer megteszi egy "álSzülinapi Bulira". Ebben pedig megbizonyosodtam, amikor láttam, hogy Harry sem öltözött át, csak az ing alatti szürke pólóját cserélte le fehérre. Amikor leértem a nappaliba ő éppen a TV-t bámulta. Egyet gondoltam és én is lepattantam mellé a kanapéra. Rám vezette a tekintetét. Én is rá pillantottam, és rögtön az álmom jutott az eszembe, viszont ez a pillanat nem volt alkalmas arra, hogy ezt közöljem vele.
- Szóval Del, 25 éves vagy, Liverpoolban éltél eddig a vőlegényeddel Taylor Jordan Smith-el, viszont most új lakást kerestek Londonban, mert a férjed itt kapott munkát rendezvényszervezőként, babát terveztek, nagyon boldog vagy, és azért nem meséltem nekik eddig rólad, mert nem vagyunk napi kapcsoltban.
- Azt nem fogják kérdezni, hogy milyen formájú anyajegy van a fenekemen, mert ha gondolják, akkor arra is válaszolok.
- Egy virág van a fenekeden, de kétlem, hogy ez őket érdekelné.
- Te honnan tudsz a virágomról.
- Láttalak már meztelenül Del – bólint. Bennem pedig tudatosul, hogy tényleg valóban látott. Ahogy az este emlékei az agyamba villannak érzem, hogy az arcomba vér szökik. Huszonöt éves vagyok és képes ez a fiú zavarba hozni. Összehúzott szemöldökkel pillant rám. Én pedig úgy vélem, hogy a konyha sokkal különlegesebb látvány ebben a pillanatban.
Megborzongok, amikor a leheletét érzem a fülem mögött. Az egész testemen végig fut, az elektromosság, amikor azokat a szavakat suttogja a fülembe : "És meg kell mondjam, csodálatos látvány vagy Del Gloria Evans". A szám kiszárad, a szemeim lecsukódnak. A nyelvemmel próbálom ismét nedvessé varázsolni az ajkaimat, de ő megelőz. Ajkait lassan és tompán nyomja az enyémekre. Olyan simogatóan és lassan, hogy a belsőm mélyen beleremegek. Úgy, hogy az a különös bizsergés, azonnal felébred bennem. Hatalmas tenyerei közé fogja az arcomat és az ajkait lassan mozgatja az enyémeken. A kezemmel megtámasztom magam a mellkasán és engedem, hogy egy parányit közelebb húzzon magához. Az ajkai közben folyamatosan cirógatják az enyémet. Lágy, lassú táncba hívta az ajkaimat és a hasamban lévő pillangókat, ők pedig természetesen elfogadták az ajánlatot  Felső ajkam becsúszik az ő ajkai közé, így ő meghúzza azt a fogával és nekem pedig hirtelen szükségem van, egy kis levegőre, mert nem vagyok képes elviselni azt amit tesz velem. Egyik nap megbánt és az egész estét végigbőgöm miatta, utána másnap reggel kedves, majd este ilyen becézően és édesen csókol. Úgy, hogy a szívemet ketté szakítja. A kezeit erősen tépem le az arcomról. Hirtelen pattanok fel a helyemről és szaladok ki a nappaliból, majd be a fürdőbe. Kulcsra zárom az ajtót és a homlokomat neki döntöm az ajtónak. Szándékosan csinálja. Egyszerűen csak ki akar készíteni, élvezi. Tudom, hogy élvezi. Látom a szemében azt a mocskos vágyat, ami hajtja őt. Hajtja, azért, hogy összezavarjon, hogy megkapja amit akar. Manipulál, olyan egyszerű eszközökkel, mint néhány kedves szó, pár darab muffin és egy csók. És én bedőlök neki. Nem tudok ellene mit tenni, hiszen olyan csodálatos. Arra kért, hogy ne érezzek iránta semmit. De hiszen ő a jövendőbeli gyerekem apja és a világ legvonzóbb férfija, nekem pedig nincs másom rajta kívül. Hogy ne érezzek iránta semmit? Nem tudom megtenni. Nem tudok nem érezni. Tudom, hogy belé fogok szeretni. Előbb vagy utóbb teljesen mindegy. Szeretni fogom. Úgy, mint még soha senki mást. Lehet, hogy már most elkezdődött. Lehet már most érzek iránta valami. A viszonzatlan szerelem pedig a legszörnyűbb dolog a világon. Jaj nekem!
Úgy érzem lassú halál lesz ez.