Most leírhatnám nyolc oldalnyi hosszúságban, hogy mennyire sajnálom az eltűnésem, de nem fogom. Hiszen igazából szükségem volt rá. Eléggé átalakult a nézetem a világ felé, és amíg tartott ez a bizonyos változás nem nagyon voltam képes ,,tollat ragadni". Valamint lazítottam és buliztam a barátaimmal (hihi :D), de most visszatértem. Úgyhogy, jó olvasását kedves emberek!- Harry Edward Styles nem tudod véletlenül, hogy hol a francban van a sportmelltartóm? - kiálltok le a hálószobából, mert a melltartóm az nincs meg, de, hogy mindenfele Harry szanaszét dobált ruhái vannak, na az tuti. Nyolcvanöt bőrönd tárva nyitva, ingek, alsónadrágok, zoknik, bugyik(?) szanaszét. A szoba egy kész csatamező. Harry odalent ,,reggelit készít" igazából szerintem pusztán szétveri a konyhát. Én pedig válságban vagyok. Egyetlen kényelmesnek nevezhető melltartóm volt, de természetesen az nincs sehol, de kilencvenhárom ugyanolyan hülye kockás ing, na az van. Persze, hiszen abból szükség van annyira.
- Nem tudom, mondjuk megnézted már ott ahol hagytad? A gardróbomban? - kiáltja vissza - Kihangsúlyoznám, hogy az én, saját gardróbomban, ahova neked rohadtul nem kéne bepakolnod a cuccaidat! - kuncogva megyek be a az ,, ő saját gardróbjába", ahol természetesen a rögtön a sportmelltartómba botlok. Ó persze! Hiszen tegnap vetkőzés közben jöttem be ide, amikor törölköző kellett a fürdéshez. A melltartót gyorsan felveszem bő kötött pulcsim alá, amivel a már határozottan igazán domborodó hasamat takartam el.
- Meg van! - kiáltom le, majd a súlyos bőröndömre huppanok rá és gyorsan becipzározom körbe. Valahogy régebben ennyi cuccot nehezebben pakoltam el. Most vagy hatékonyabban hajtogatok, és így sokkal helygazdaságosabb, vagy csak egyszerű drága kis fenekem -és más testrészeim- nőttek annyit, hogy a súlyommal képes vagyok gyönyörűen lenyomni a csomagomat. Igen a második sokkal valószínűbb. A hasamra pillantok. Már a tizenhetedik hétben járok. A veszélyes időszak már elmúlt, és én pedig egyre csak elkezdtem szaporodni, mármint szélesedni. A srácok elől egyre nehezebb eltitkolni a dolgokat, például, amikor múltkor Niall átjött, akkor éppen egy szűkebb felsőben voltam és másfél órán át beszélgettünk, miközben én egy fehér párnát szorongattam a hasam előtt. Sőt, még a wc-re is magammal vittem. Nagyon hozzám nőtt az a párna. Igen, határozottan hozzám nőt.
A lépcső aljára leérve megcsapott az a tipikus égett szag, amikor valami rendesen odapörkölődik a tűzhelyen. Homlokomat ráncolva lépek be a konyhába, ahol Harry éppen a rántottát kaparja ki a serpenyőből- már amennyi még maradt belőle.
- Ínycsiklandozóan fest - jegyzem meg epésen, miközben egy narancsot kezdek meghámozni. Azt hiszem neked ez is megteszi, majd eszek a gépen, köszi.
- Ja, lehet okosabb választás - mormogja, majd az egész serpenyőt - igen úgy odaégett rántottástól - beledobja a mosogatóba. - Amúgy is indulnunk kell. Lehoztad a csomagokat?
- Hé, engem kímélni kell, gyerünk cammogj kis pajtás - nevetek, miközben egy darab narancsot dobok a számba. Ő először elég idegesen pillant rám. Ú, nagyon megijedtem. Majd tesz valami megjegyzést arra, hogy talán jobb is, hogy csak egy narancsot eszek, mert szerinte még a terhesség ellenére is nagy a seggem. Köcsög. Én pedig gyönyörű szépen beintek neki, miközben ő már a lépcsőn tart felfelé. Talán látta, talán nem. Izgat ez valakit? Nem? Oké. Barna kalapomat felcsapom a gyorsan összekontyolt hajam tetejére. Kezembe veszek egy vékony farmerkabátot és már kint is vagyok a folyosón. Jó cipekedést Styles! Én az ajtó mellett a falnak támaszkodva várom, amikor ő a három bőrönddel kilép az ajtón.
- Legalább bezárnád? - pillant felém. Én viszont az utolsó szelet narancsomat kettéharapva hátat fordítva neki elindulok a lift felé. - Ó, igazán kedves, köszönöm! - kiáltja utánam, majd hallom, hogy dühösen csapja le az egyik bőröndöt a földre, hogy képes legyen kulcsra zárni az ajtót, majd tompa léptekkel halad felém a folyosón. Ó, miénk a világ legharmonikusabb szülői kapcsolata, nemde?
A reggeli szél majdnem lefújja a fejem tetejéről a kalapomat, amikor kilépek a taxiból a repülőtérnél. A fekete taxi ajtaját erősen csapom be, pont mint Harry. Majd a csomagtartóhoz tartva megvárom míg a Göndör barátom kiemeli az egyik bőröndöt, amit a kezembe nyom, és én végre képes vagyok elindulni befelé. Kis kabátom és kötött bordó pulcsimon könnyedén átfúj a Londoni csípős levegő. Nekem pedig nem nagyon kellene már megfáznom, pedig az ilyenkor a legegyszerűbb: tavasszal.
A reptéren némán sétálunk végig, ami most különösen kihalt. Mondjuk fél öt van. De a reptér szokott valaha is kihalt lenni? Hiszen gépek átlagosan minden második negyedik-ötödik percben szállnak ide le, vagy innen fel. Niall szőke fejét pillantom meg, amit egy baseballsapka alá rejtett el. Azért még így is tökéletesen felismerhető. Ajkaim rögtön mosolyra görbülnek barátomat meglátva. Mikor odaérek mellé egy jó erőset belecsípek az oldalába, erre ő pedig kicsit összerándul, majd a válla mögött hátrapillant rám.
- Del - mosolyog majd a vállamnál fogva egy rövid ölelésre húz oda magához. - Milyen volt az ébredés? Készen állsz a hosszú repülőútra? Kicsit karikásak a szemeid, alszol te rendesen? Mi ez a bő pulcsi megint, esküszöm borzalmasan rontod a hírnevünket ha állandóan ilyen göncökben mutatkozol mellettünk - tesz fel rögtön egy csomó kérdést, majd az utolsónál megböki az orromat.
- Ó bocsánat Mr. Nagyonmenővagyaszakadtpulcsimbanésabaseballsapkámbanaminvanvalamifoltszerintemcsípősszósz uraság - erre mindenki elneveti magát körülöttünk Niall pedig bevágja a műhisztit. Én pedig a fejemet ingatva fordítom meg a sapkát a fején, hogy az eleje hátrafelé nézzen - Mint egy igazi gengszter - nevetek. Ezen pedig ő is elmosolyodik. A hasamra pillantva megigazítom a pulcsimat, majd egy gyors pillantást vetek Harryre, aki éppen az egyik pultnál áll és a felszállásunkat intézi. Hátrapillant, majd a fejével int, hogy indulhatunk. Természetes, hogy indulhatunk. Hiszen nekik nem kellet másfél órával a gép felszállásával ideérni, elég volt csak megérkezni és mi már indulhatunk is. Így egyszerű.
- Eleanor miért nem jött? - kérdezi Niall úgy negyed órával később, amikor lehuppanok az első osztály egyik kényelmes bőrfotelébe. Ó, Istenem de jó.
- Ez csak egy sajtótájékoztató meg egy reggeli műsor, három nap is itthon vagyunk. Nem láttuk szükségesnek, hogy eljöjjön.
- Nem láttátok szükségesnek, vagy te nem akartad, hogy itt legyen, mert nem mindegy Louis - vág közbe Liam, miközben a mellettem lévő székre helyezi le testét. Louis nem válaszol, inkább egy újságot kap a kezébe és az osztály végére sétálva beül az egyik fotelba. Hátrapillantok így látom, hogy a fülébe dugja a fülhallgatóját. Nos így is kilehet fejezni azt, ha nem akarsz valamiről beszélni. Harryre pillantok, aki éppen a fülhallgatóban elmélyülő barátját figyeli ott az alvégen. Velem szemben ül. Alsó ajkát beharapja. A fenyőfákra emlékeztető sötétzöld szemét összehúzza, így pedig ráncok jelennek meg a homlokán. Ujjaival a hajába túr, majd az arcát két kezébe engedve megdörzsöli azt. Nehezen fogom vissza magam, hogy ne hajoljak előre és tegyem a kezemet a térdére. De valahogy mégis sikerül. A kezeimet hagyom az ölemben a figyelmemet pedig inkább Liamra irányítom, aki arról mesél, hogy mennyire fél mindig a repüléstől, de nem a lezuhanástól, hanem nem tudja megfogalmazni, hogy mitől, igazából attól, hogy egy más területre téved, az ő megfogalmazása szerint: a madarak területére. ,,Mi lesz, ha egyszer majd bosszút akarnak állni, amiért háborgatjuk a területüket?" Igen. Ennyi erővel legközelebb egy felhő fog rám fegyvert szegezni, amiért lerajzoltam az egyik gyerek minőségű rajzocskámra. Igen, totálisan valószínű.
A fejemet az ablaknak döntve bámulok kifelé. Még úgy három perc van a felszállásig. Az emberek szorgosan pakolják be a poggyászokat a gép aljába. Én pedig hatalmasat sóhajtok, mintha a világ minden gondja a vállamra nehezedne. Ekkor pedig megérzem Harry pillantását az arcomon. Nem figyelek rá. Nem fogok rá figyelni. Nem is akarok ráfigyelni. Jó mindegy!
A tekintetünk találkozik, ő pedig egy egyszerű szemöldökhúzással kérdezi meg tőlem, hogy ,,Mi van veled? Nagyon nagyot sóhajtottál. Valami baj van?" vagy talán az volt, hogy ,,Mi bajod van hülye picsa?". Nos, Harrynél sosem lehet egyértelműen meghatározni, úgyhogy én csak egyszerűen negatív hozzászólást jelzek a testrészemmel, amiben állítólag az ész lakozik. Egyszerűbben: nemet intek a fejemmel. Ő bólint majd szemeit becsukva kényelembe helyezi magát az ülésben. Én is így teszek, miután becsatolom a biztonsági övemet, amire Liam elmosolyodik.
- Tudom, hogy még nem figyelmeztettek rá, de aludni készülök, nem tudhatom mikor figyelmeztetnek. Ne röhögj már rajtam! - csapok a vállára, majd a fejemet ingatva hunyom le a szemeimet. Miközben még mindig azt hallgatom, hogy Liam édesen kuncog mellettem. Amint leszállunk jól oldalba rúgom. Csak ne felejtsem el.
- Kétszáztizenöt - nyomja Zayn Harry kezébe a lakosztály(a/unk) kulcsát, ahol két éjszakát töltünk el. Ketten Harryvel, a már megszokott módon. De itt legalább van két hálószoba. Éljen! Kalapomat megigazítom a fejemen, miközben az egyik bőröndünket húzom magam után. Természetesen mind a hatan egyszerre szállunk be a liftbe így a sok csomaggal elég nehezen férünk el, miközben szélsebesen süvítünk a tizennyolcadik emelet felé. Azért örülök, hogy végre ideértünk, a hosszú repülőút, a sikítozó rajongók és a New York-i pocsék közlekedés a dugókkal, nem tett valami jót nekem. Felérünk a szobába én egyenesen megcélzom a hálószobámat és befekszek a puha ágyba, ami remélhetőleg tele van hatalmas, kényelmes párnákkal. Jaj, remélem. Ahogy kinyílik a lift ajtaja, mind egyszerre akarunk rajta kilépni. Valószínűleg mindenki pont olyan fáradt, mint én. Jó tudni. Mind az öt fiú rohan a folyosón, amíg én halálosan lassan vonszolom magam után a bőröndömet. Mire odaérek a kétszáztizenöt fekete számmal ellátott lakosztály elé, addigra az ajtó már tárva nyitva áll. Így én belépek és behúzom azt magam után. Nem szólok én semmit, csak megkeresem a legközelebbi hálót és a hatalmas franciaágyba fejest ugrok. Nem olyan nagy, mint a Harryé, de legalább olyan kényelmes. És ez a szoba barna. Sokkal otthonosabb. Nem olyan taszítóan és ridegen fehér. A falon csodás fehér cirmos virágok vannak felfestve. Én viszont most nem nagyon csodálom meg őket. Inkább felhúzom a lábamat magzati pózba - már ameddig megy - és pihenek.
Hangosan szuszogok. Még én is érzem, hogy hangosan szuszogok. Ilyen csak, akkor fordul elő ha nagyon fáradt vagyok. Ha borzalmasan-borzalmasan fáradt vagyok. Levegő be, levegő ki. JÓ hangosan, hagy hallja az egész világ, hogy Del Gloria Evans végre tud egy kicsit pihenni. Gyerünk emberek, hallgassátok. Gyerünk, gyerünk. A lábamat kinyújtom. A nagylábujjam és a mellette lévő közötti kis lyukkal becsípem a lepedőt és felgyűröm. Nyújtózkodok. Kiélvezem. A hatalmas ágyat. A puha ágytakaróval. A csendet. Egészen addig, amíg az ajtó csukódása meg nem töri azt. Jobb szememet kinyitva kukucskálok fel. Éppen látom, ahogy Harry a hátát rádönti az ágyra úgy, hogy a lábai lelógnak. Göndör haja elterül az ágyon. Pont az én testem mellett. Úgy fekszik, hogy nem ér hozzám. Éppen nem ér hozzám. Kár.
Miért nem ér hozzám?
Nagyot sóhajtok. Ő pedig erre felém fordítja a fejét. Lenézek rá, ő pedig fel rám. Felhúzza a szemöldökét, ezzel ismét apró ráncokat idézve a homlokára. Óvatosan elmosolyodok. Ő is. Az ajkamba harapva fojtom el a nagyobb mosolyomat. Pislog, pislogok. Szuszog, szuszogok. De egyikőnk sem szól egy szót sem. A lábamat felé csúsztatom az agyán egészen addig, amíg a lábfejemmel el nem érem az egyik oldalbordáját. Nem pillant le oda. Még mindig az arcomat nézi, de közben a kezével megfogja bokámat és ráhúzza azt a mellkasára. A lábujjaimban érzem a szíve dobogását. A ritmusa szapora, ez pedig ismét mosolyt csal az arcomra. Felém nyújtja jobb kezét, én pedig belesimítom az enyémet. Az ujjaink találkoznak. A mosolyom szélesebb lesz, az övé is. Majd egyszerre komorodunk el. Vár pár másodpercet. Nem tesz semmit. Csak nézi az arcomat, és én is nézem az övét. Majd a következő pillanatban elengedi a kezemet és hirtelenjében pattan fel az ágyról. A lábam tompán puffan az ágytakarón. A hálószoba ajtó már nem jár ilyen szerencsésen. Az erősen csapódik az ajtófélfához a lendület miatt.
Elviharzott.
Becsapta maga mögött az ajtót.
Esküszöm olyan, mint egy hülye gyerek.
Hülye gyerek.
Hülye.
Gyerek.
Mint egy gyerek.
