kilenc - a te drága Gloriad

Nagyon - és őszintén - sajnálom a csúszást. Az igazság az, hogy el vagyok havazva. Most felvételizek, majd az iskolába ahova menni szeretnék, így verseket tanulok miatta, szituációs gyakorlatokat csinálok, valamint naphosszat szolmizálva énekelgetek. Tudom nem mentség, de azért értsetek meg. A felvételit befejezem február huszonhatodika után, és akkor teljes mértékben visszatérek:) Ígérem. A rész készen volt, csak átnézni voltam lusta, így saját bejáratú Hibajavítómat hívtam segítségül.
Köszönjük Flo, nélküled nem sikerült volna<3 (lehet még szükségem lesz rád)
Jó olvasást, megjegyzéseknek nagyon örülnék.
Ölelés
Cseresznye

Harry jóslata rövid időn belül valóra vált. Két nappal a kellemetlenül végződő "vacsora után" – még az italrendelésig sem jutottunk el – éppen a legfelső polcról próbáltam levenni a kancsót, hogy teát főzzek, miközben Harry kuncogva ült az étkező asztalnál. A kapcsolatunk két napja meglepően harmónikussá vált. Így hát a bosszúmat elhalasztottam – elhalasztottam(!) nem gondoltam meg magam vele kapcsolatban. Harry nem bírta tovább nézni szerencsétlenkedésemet így végre valahára felemelte azt a cuki kis seggét a székről és egy egyszerű mozdulattal lekapta a számomra nélkülözhetetlen zöld műanyag kancsót a felső polcról. Hálás tekintettel pillantottam rá. És pontosan ebben a pillanatban csapódott ki a bejárati ajtó. Nehéz lépéseket hallottam, majd egy dühöngő kiáltást. Nos így kerültem a Styles férfiak elképesztően dögös és borza0lmasan dühös négyszögébe. Meg kell hagyni, hogy nem mindennapi látvány, amikor négy százkilencven centis, elképesztően jóképű férfi egymásra zúdítja a világon létező összes mocskot. Ha eddig Harryt gondoltam kíméletlennek és ijesztőek, nos akkor borzasztóan nagyot tévedtem. Mert az egyik bátyja – aki a legmagasabb volt – éppen arról beszélt, hogy Harry mindig is egy meggondolatlan féreg volt. Én pedig megpróbálok mindeközben a háttérbe szorulni. De sajnos nem sokáig sikerül ez az ártatlan hadműveletem. Egy agyon tetovált irtózatosan magas, gyönyörűen zöld szemekkel megáldott, rövid mogyoró barna hajú srác kapja felém a tekintetét. Ő biztos a középső. Juj, de magas! Még Harryt is meghaladja egy tízessel, szerintem a két métert súrolja. Megpróbálom nagyon-nagyon kicsire összehúzni magam, de méreteim miatt eléggé kitűnök az égimeszelő családból. Basszus. A tetovált, rövid hajú Harry hasonmás elindul felém, miközben a három srác továbbra is dobálja egymásra a szörnyűbbnél-szörnyűbb dolgokat. A tetováltnak konkrétan derékból kell lehajolnia, hogy egy szintbe kerüljünk. Mint Góliát és Pöttöm Panna. A szívem majd kipattan a mellkasomból, amikor a srác egy kósza hajtincset tüntet el az arcomból a fülem mögé. Elmosolyodik, ezzel pedig megvillantja tökéletes mosolyát. Elbűvölő. Pont, mint Harry. Tekintete levándorol a pocakomra, amit Harry egyik sötét színű pólója takar. Így csak egy icipicit látszik a domborulat. Nem feltűnő túlságosan, de ez a srác tisztában van vele, hogy mi van ott. Lent.

 - Csendesebben srácok – dörmögi normál hangerőn a tetovált testvér. Mind a hárman elhallgatnak, pedig még csak fel sem emelte a hangját.

 - A kismamának nyugalomra van szüksége nem pedig zűrzavarra és kiabálásra – jelenti ki egyszerűen, miközben felegyenesedik .

– Igazam van Angyalom? - pillant vissza rám mosolyogva, miközben kacsint egyet. Nos, ez az amit nem vártam volna tőle. Elképedve pillantok rá, amire elneveti magát és fél karjával az oldalához húz. Arcom szerintem alig ér feljebb a köldöke vonalától. Elképesztően magas ez a srác. Borzasztóan kellemetlenül érzem magam mellette. Komolyan, mint Pöttöm Panna.

- Zackheri mi a francot csinálsz? - kérdezi a legalacsonyabb. Ő tűnik a legidősebbnek a fiúk közül. Az ő arca, sokkal merevebb és határozottabb. Úgy tűnik rossz helyről feltételeztem a támadás lehetőségét. Zackheri – mint megtudtam – nem igazán tervezte kikaparni a szememet. Viszont a legalacsonyabb – aki megjegyezném szintén van vagy százhetvenöt centi – sokkal dühösebbnek tűnik, mint tetovált öccse.

- Én semmit Dominic, te problémázol, hogy az öcsi teherbe ejtett egy ilyen kis Angyalkát. Pedig egyáltalán nincs okunk ítélkezésre. Neked négy és fél gyereked van már – másfél? Amikor Harry látja, hogy értetlenül nézek, akkor közli, hogy a felesége most félidős az ötödikkel – pedig még csak huszonkilenc éves vagy. Én több, mint ötven tetkót varrattam magamra három hónap alatt, azért hogy egy csajjal lehessek éjjel nappal. Gideon te pedig két napja csak az ágyban vagy azzal a dögös vörös csajjal. De már a közös gyerekeket tervezgeted. Valljuk be, hogy Harry drága sem hibázott akkorát – mosolyog Zackheri. Ó, Istenem hát én nagyon is kedvelem ezt a srácot.

 - Én házas voltam, amikor összehoztam a gyerekemet. Már két hónapja házas voltam.

 - Igen. És pontosan dupla annyi ideje ismerted, mint amióta elvetted, Nos te négy hónap ismeretség után csináltál neki gyereket. Harry pedig, nos ahogy ismerem három óra után,de kit érdekel. Nézd milyen tündéri csajszi! És a pólója van rajta, szóval valószínűleg jól alakulnak a dolgok – röhög a tetovált, miközben Harry pólóját meghúzza a vállamon. Nem is gondolná mennyire távol áll az igazságtól. Harry pólója azért van rajtam, mert elfelejtettem mosni és most egy tiszta pólóm sincsen. Én a feledékeny! Lényegtelen. Zackheri nagyon aranyos srác módjára megszorítja az oldalamat. Ennek hatására az idősebb testvér dühöngve trappol ki a konyából. Nos, talán meg kell kérdőjeleznem, hogy valóban ő a legértelmesebb vagy sem. A legfiatalabb bátyó esetlenül áll a konyhában egészen addig, amíg Zackheri oda nem megy hozzá és a vállát megpaskolja. - Kösz Zackheri – mosolyog Harry.

- Nincs para tesó! - mosolyog – Igazából te mentetted meg az én seggemet, legalább most már nem engem basztat Párizsból a tetoválásaimmal. Most te jössz. Harry elneveti magát, majd a bátyjához sétálva fél karral átöleli őt. Én mindeközben kapok egy szerény pillantást a szőkésbarna hajú, zöld szemű sráctól. Harry legkisebb bátyjától. Rámosolygok. De ő továbbra is fékezhetetlenül pillant rám. Majd egy pillanat múlva egyértelműen felvillan valami az elméjében.

 - Del Gloria Evans ne szórakozz, hogy felcsináltattad magad az öcsémmel – nevet a srác, sőt közben még a fejét is hátra veti. Harry, Zackheri és én egyszerre pillantunk rá értetlenül. Mi a franc? Honnan tudja ez a srác a nevemet

 – Hogy Del Gloria Evans és az én bajkeverő öcsém, hát ez elképesztő! – nevet továbbra, miközben már a konyhapultba kell támaszkodjon a nevetéstől.

- Mi van már? - köpi be Harry.

- Mi van Harry, hát nem emlékszel a tinédzser szurkoló lányra, akit mindig figyeltél a pálya szélén, miközben nekem meccsem volt? Mindig hoztál neki vizet, süteményt. Elrejtetted a táskájában, amikor éppen nem figyelt oda. Leveleket küldözgettél, én voltam a futár. Istenem, emlékszem hogy oda voltál azért a lányért. Fogadok a mai napig nem rajongtál senkiért annyira, mint érte. Még csak tizenkettő voltál, de róla fantáziáltál. Az osztálytársamról. Nem emlékszel Gloriára?

 - De. Persze, hogy emlékszem. Piszkosul jó feneke volt, de hogy jön ez most ide? - Nos, az a piszkosul jó fenék most itt áll veled szemben drága Harry. Ő ott Gloria. Del Gloria Evans – nevet még továbbra a bátyja, miközben felém mutat .

– Hát ez a sors fintora. Harry végül megkaparintottad életed első szerelmét – röhög a srác. De már annyira, hogy a szeméből könny csorog.

-Hát ez hatalmas. Uram Atyám!
Miután Harry másik két testvére is lelépett én próbáltam felidézni a főiskolás emlékeimet. Gideon Styles az egyik legjobb kapus volt az iskolánkban. Minden labdát képes volt kivédeni, amit megpróbáltak belőni. Lenyűgöző tehetség volt. Én pedig a szurkoló lányok kapitánya. Mindenki lélegzet visszafojtva figyelte, hogy mikor fogunk egymásba habarodni. Nos, ez nem történt meg soha. Én hiába rajongtam Gideonért, ő nem vett észre engem. Vagy ha észrevett, akkor csak biccentett nekem és máris tovább állt, mert várta valaki. Harry. A világ leghelyesebb tizenkét éves kissráca. Emlékszem, hogy mennyire csodáltam Gideon felé irányult szeretetét. Oda voltam azért a tizennyolc éves srácért. Mindent megtettem volna, hogy elkápráztassam. Éppen ezért, mindig beszélgettem az öccsével, míg ő várt rá az öltözők előtt. Sohasem kérdeztem rá konkrétan Gideonra, nehogy feltűnővé váljon az Harrynek. Egyszerűen úgy tettem, mintha a kisfiú érdekelt volna igazán. Mintha vele szerettem volna beszélni, de igazából, a magas és helyes bátyjára vágytam. Pár héttel később ajándékokat találtam a táskámban az egyik meccs után. Én végig azt gondoltam, hogy Gideon volt olyan figyelmes, hogy a kedvenc csokimat hozta, cukormentes üdítőt, és a kedvenc virágomat. Az Orgonát. Azt gondoltam Gideon kezdett el felfigyelni rám, pedig végig az a kis aranyos tizenkét éves kisfiú volt az. Aki a szemét kis játékom miatt belém szeretet. Az a kisfiú most éppen a fürdőbe zárkózott előlem. Már vagy egy órája bent van, ha nem több. Amikor a két bátyja elment ő rögtön bezárkózott. Én pedig azóta csak szüntelen azon az édes tizenkét éves zöld szemű, göndör hajú fiún gondolkozok, akivel az utolsó szurkolói évem nagy részét töltöttem. Mindent tudtam róla. Minden kis apró dolgot. Hogy énekes szeretni lenni, de fél a bátyjai véleményétől, hogy jobban szereti a cicákat, mint a kutyákat. A narancssárga a kedvenc színe, de mivel az lányos így nincs semmi narancssárga cucca. Azt, hogy az anyukája abban az évben vált el a harmadik férjétől. Elmondta, hogy olyan magas szeretne lenni, mint Gideon, és olyan erős. A világ legaranyosabb kisfiúja volt. És most a világ leghelyesebb húsz évesévé vált. A fejemet hirtelen kapom a fürdő ajtaja felé, amikor végre valahára képes kilépni onnan. Csak egy törölközőt tekert a dereka köré. Kifejezéstelen arccal sétál fel a hálószobába. Na azt már nem! Nem csinálhatjuk ezt tovább. Olyan, mintha egy lépést tennék előre, de kettőt hátra. Elegem van már ebből az egészből. Igaza van Zackherinek. Nekem most nyugalomra van szükségem. Ezt pedig úgy tudom elérni, ha megbeszélem Harryvel ezt az egészet. Így hát azonnal utána iramodok fel a hálóba. Legnagyobb meglepetésemre nem a gardróbjában találom hanem a szoba közepén áll a pizsama alsójában és éppen akkor húz át a fején egy pontosan ugyanolyan pólót, mint ami rajtam is van. Mikor hátra pillant a válla felett, akkor beletúr frissen mosott hajába, majd leül az ágyra. Így pedig velem szembe kerül.

 - Várom az ítéletet – mondja, miközben könyökét a térdére támasztva néz fel rám. Én pedig egy hirtelen gondolat által vezérelve letérdeltem vele szembe a földre. Ezt tettem akkor is, amikor még tizenkét éves srác és duzzogva ült a padlón, amiért meg kell várnia a bátyját. Kezemet a térdére helyezem, ezzel pedig magamra hívom a figyelmét. Nem egészen tudom felfogni azt a sok gondolatot ami egyszerre cikázik át a szemén. Bárcsak gondola olvasó lennék!

- Mi a baj? - kérdezem tőle, pontosan úgy, ahogy akkor is tettem. Szemeiben fény csillan. Majd keserűen felnevet és kezeimet lefejti a térdéről.

- Nem kell úgy kezelned, mint egy hisztis tizenkét évest. Nem vagyok már az a kisfiú többé Del. - Akkor ne viselkedj úgy Harry.

- Én nem.

- De Harry. Pontosan úgy festesz most itt húsz évesen, a gyönyörű és méregdrága lakásodban, mint az a tizenkét éves kisfiú a foci csapat öltözője előtt. Pontosan ugyan olyan vagy – nevetek

– Nem is értem, hogy nem vettem észre!

 - Megmondjam, hogy miért nem vetted észre? - kérdezi Harry, miközben a már utcai fényekben úszó Londont bámulja az ablakon keresztül.

 – Úgy Del, hogy igazából sohasem én érdekeltelek, hanem a bátyám. Azért beszélgettél velem, hogy hozzá közel kerülj. Ne hidd, hogy nem tudom. Ne hidd, hogy akkor nem tudtam. Mindig is tudtam, de nem érdekelt, amíg habzsolhatom veled az isteni uborkás szendvicseket. Ti voltatok a szenvedélyeim. Az uborka és te Del. Jesszus én sohasem szerettem az uborkát! - nevet fel keserűen.

– Soha. Csak azért ettem olyan sokat, mert te imádtam. Ez az egyetlen dolog volt közös bennünk. És igazából ez sem volt az. Te gyönyörű voltál, okos, hajlékony, tizennyolc éves. Én pedig, akkor kezdtem el mutálni, béna hajam volt, pattanásaim, és esetlen voltam. Egy kis görcs. Úgy tepertem érted, mint még soha az életemben senkiért. Te pedig igazából észre sem vettél. A bátyám a kedvemért sohasem állt veled szóba. Csak azért tette, hogy a kisöccse lelkét ápolgassa. - itt értetlenül nézek rá.

 – Jaj, Del komolyan azt gondoltad, hogy ő nem akart téged? Mindenki téged akart! Mindenkit ő tartott távol. Értem. Hogy a szívem ne törjön össze.

 - Harry.

– De utána leballagtatok és te egyetemre mentél. Többé nem voltál a bátyám osztálytársa. Mesélted, hogy ügyvéd leszel. Elmondtad az álmaidat a kis házzal, két kutyával és tökéletes férjjel. Én pedig eldöntöttem, hogy én akarok a tökéletes férjed lenni. Eldöntöttem, hogyha felnövök, akkor megmutatom neked, milyen csodás ember lettem. Onnanstól kezdve engem csak ez hajtott Del – pillant rám

– Ezért küzdöttem. Ezért mentem az X-factorba, ezért csináltam mindent. Hogy egy nap majd megmutassam, hogy milyen ember lettem. Milyen jó.

- Harry.

 - Ezért akadtam ki annyira, amikor megtudtam , hogy terhes vagy. Egy világ omlott össze bennem. Mert többé nem küzdhettem az én Gloriámért. Többé nem volt remény, hogy egyszer megmutassam neki méltó vagyok rá. Többé nem volt semmi, csak a düh és a szomorúság, amiért elveszítettem az egyetlen lányt akit valaha is csodáltam. Vicces, hogy amikor elveszítettem őt, pont akkor kaptam őt vissza.

- Harry.

 - Szégyellem magam. Borzasztóan szégyellem magam, amiért így bántam veled Gloria – itt megrázza a fejét

– Akarom mondani Del. És nem csak azért, mert te vagy Gloria, hanem azért is, mert nem ezt érdemelted. Tudom, hogy nem. Viszont meg kell értened. Azt hittem elveszítettelek. Már majdnem nyolc éve csodállak. És borzasztóan sajnálom, amit csináltam. Szörnyű voltam Del. Undorodik magamtól, amiért ilyen borzasztó voltam az elmúlt egy hónapban. Megígérem, hogy meg fogom mutatni mennyire más vagyok. Rendben? Megmutatom, hogy milyen vagyok igazából. A kedves Harryt, azt aki szerelmes volt beléd. Meg teszek mindent csak bocsáss meg nekem az elmúlt hónapért – sóhajt és a fejét a térdére hajtja. Elmosolyodok és megsimogatom izmos hátát. Eszembe jut a pillanat, amikor elbúcsúztam tőle nyolc éve. Pontosan így simogattam akkor is. Ott sírt a focipálya szélén a térdére hajtott fejjel. Akkor azt gondoltam a bátyját siratja, amiért elutazik a nyárra Olaszországba. Most már tudom, hogy nem.

 - Nem kell semmit bizonyítanod Harry – itt felkapja rám a fejét

 – Pontosan tudom, hogy milyen csodálatos ember vagy hidd el nekem.

 - Del..

 - Befogadtál engem, pedig nem is ismertél. Ételt adtál nekem és szállást. Igaz volt néhány nehéz pillanatunk, de kinek nincs? Csodás kisfiú voltál Harry, és elképesztő férfivá nőtted ki magad, hidd el nekem.

- Del..

 - Még nem fejeztem be Harry! - tartom fel fenyegetően a mutató ujjam. Ő pedig most először csendben marad. Úgy tűnik megpróbál végig hallgatni. Elmosolyodok

– Tudod először tényleg a bátyád miatt beszélgettem veled. Viszont utána megtudtam, hogy milyen kedves és tiszta fiú vagy. Nagyon jó társaság voltál. Azért beszélgettem veled, mert csodáltalak, hogy milyen okos vagy, és hogy mennyi terved van a jövőre nézve. Én piskóta voltam melletted. Te énekes akartál lenni. Neked Álmaid voltak, nem Vágyaid, mint nekem. És az álmok sokkal, de sokkal jobbak. Az álmokat valóra kell váltani! És neked volt egy álmod, amit nem sikerült valóra váltanod, ahogy hallottam a bátyádtól – Harry értetlenül pislog rám. Én pedig mosolyogva hajolok oda hozzá. Kezeimet a térdére helyezve hajolok előre az arcáig, majd egy rövid ártatlan csókot nyomok puha ajkaira. Mindössze egy másodpercig tart az egész és én már el is húzódok

– Na, most már megcsókoltad a te egyetlen Gloriadat. Megérte a nyolc évig várnod rá? Ő elneveti magát, majd a még mindig vizes hajába túr.

 - Igen, határozottan megérte.